2011. január 22., szombat

nem kell, hogylássad...

-Legbelül senki sem akarja tudni az igazságot. Néha azért mondunk igazat, mert egyszerűen nem mondhatunk mást. Néha azért mondunk igazat, mert hangosan ki kell mondanunk, ahhoz, hogy halljuk. És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk

-Egy kérésem volna ,bármily meglepő, ha már az életben mindenütt ott vagy, legalább az álmaimban ne gyere elő

-Megtehetnéd - a kedvemért, hogy lábujjhegyen távozol, halkan csukod az ajtót életemre. Elmész szépen, és nem kukucskálsz, nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése