Elegem van a világból, a holnapból, a mából,elegem van az emberekből, magamból és másból, Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,elegem a megválaszolatlan kérdésekből.Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,Elegem van mostmár feladom a harcot.Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!"
És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta. Aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá.És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése