-Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
- Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben... :)
-Szégyen. Egy pillanatra azt hittem, hogy szerettél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése